28/28
1/28
2/28
3/28
4/28
5/28
6/28
7/28
8/28
9/28
10/28
11/28
12/28
13/28
14/28
15/28
16/28
17/28
18/28
19/28
20/28
21/28
22/28
23/28
24/28
25/28
26/28
27/28
28/28
28/28
"We should grab onto our brothers
and sisters, hold our darling tight, and never
let them go." Nyáry Luca
A 'Hazafelé' címet viselő és először a Société Budapestben bemutatott legújabb dokumentarista sorozata egy mindannyiunk számára ismerős kelet-közép európai környezetben játszódó történetet mesél el. A kiállítás egy érzelmi panoráma, amely egy olyan régi és új, személyes múlt és egyszerre kollektív történelem köré van felfűzve, amelyben nem csak a gyerekkor általános és felemelő szépsége jelenik meg, de a vidék melankóliája is helyet kap benne. A keserédes balkáni szál egy innen elszármazott és most több évtized után ide újra visszatérő fotográfus látásmódján keresztül megfogalmazott elbeszélés, egy szabad, felhőtlen, felelős döntésektől mentes, mindent átható és egy életre meghatározó barátság mindennapjain keresztül bemutatva.
A sorozatot egyedi szerkesztési mód jellemzi, erős vizuális stílus és narratíva, amelyet kétértelművé tesz az objektív és szubjektív realizmusok kettős használata, és az írói kommentár kombinációja.
Nem tudunk és nem is kell elvonatkoztatnunk a szereplők ismertségétől, és a képanyaghoz készített szövegektől. Ettől lesz az egésznek megrendezett és kitalált hatása.
Mindemellett az egyszerre természetes, egyszerű, minden manírtól mentes történetmesélés, az őszinte és tiszta hatást keltő széria, mindannyiunk számára ismerős mély és zsigeri érzésre vezet vissza bennünket és néven nevezhetetlen és megfogalmazhatatlan meleg bizsergéssel hat át bennünket.
Tombor kompozíciói annyira intuitívak és érzékenyek, hogy egyiknek sincs kényszerítő ereje ránk. Csak átfolyunk egyik képből a másikba, és lágyan rajzolódik ki előttünk az elérhetetlen gyerekkor tisztasága, a barátság felemelő szépsége és összekovácsoló ereje annak minden érzelmi magaslatával és mélységével.
A sorozatban fontos szerepet tölt be a színhasználata - a mély narancsokat, okkereket és pirosakat Palvin Barbara világítóan kék szeme, szatén zöld melltartója és frottír overalljának fogkrémzöldje kompenzálja. A sorozat aktív és múltbéli élményeket feldolgozó jellegét a fekete-fehér és a színes képek váltakozása érzékelteti és helyezi el egy idősíkon. A képek kiváltotta érzelmi hatásokra a vaku olykor teljesen nyers hatást keltő használata erősít rá. Ugyanettől a sorozat játékossá is válik, és megengedővé önmagával szemben.
Az is sajátossá teszi ezt az anyagot, hogy bizonyos képek láttán úgy tűnhet, a legegyszerűbb dolgokról készít képet Tombor (egy művirágról az ablakban, focikapukról a pályán, egy kapadozó macskáról az ablakban, egy kerítésen átmászó fiúról), mégis amikor állunk a képek előtt, egyre összetettebbé és kifinomultabbá válik a jelentésük, és egyre több metaforikus és szimbolikus réteg fedi fel magát előttünk.
Sárvári Zita
1/28
2/28
3/28
4/28
5/28
6/28
7/28
8/28
9/28
10/28
11/28
12/28
13/28
14/28
15/28
16/28
17/28
18/28
19/28
20/28
21/28
22/28
23/28
24/28
25/28
26/28
27/28
28/28