28/28
1/28
2/28
3/28
4/28
5/28
6/28
7/28
8/28
9/28
10/28
11/28
12/28
13/28
14/28
15/28
16/28
17/28
18/28
19/28
20/28
21/28
22/28
23/28
24/28
25/28
26/28
27/28
28/28
28/28
"We should grab onto our brothers
and sisters, hold our darling tight, and never
let them go." Nyáry Luca
A 'Hazafelé' címet viselõ és elõször a Société Budapestben bemutatott legújabb dokumentarista sorozata egy mindannyiunk számára ismerõs kelet-közép európai környezetben játszódó történetet mesél el. A kiállítás egy érzelmi panoráma, amely egy olyan régi és új, személyes múlt és egyszerre kollektív történelem köré van felfûzve, amelyben nem csak a gyerekkor általános és felemelõ szépsége jelenik meg, de a vidék melankóliája is helyet kap benne. A keserédes balkáni szál egy innen elszármazott és most több évtized után ide újra visszatérõ fotográfus látásmódján keresztül megfogalmazott elbeszélés, egy szabad, felhõtlen, felelõs döntésektõl mentes, mindent átható és egy életre meghatározó barátság mindennapjain keresztül bemutatva.
A sorozatot egyedi szerkesztési mód jellemzi, erõs vizuális stílus és narratíva, amelyet kétértelmûvé tesz az objektív és szubjektív realizmusok kettõs használata, és az írói kommentár kombinációja.
Nem tudunk és nem is kell elvonatkoztatnunk a szereplõk ismertségétõl, és a képanyaghoz készített szövegektõl. Ettõl lesz az egésznek megrendezett és kitalált hatása.
Mindemellett az egyszerre természetes, egyszerû, minden manírtól mentes történetmesélés, az õszinte és tiszta hatást keltõ széria, mindannyiunk számára ismerõs mély és zsigeri érzésre vezet vissza bennünket és néven nevezhetetlen és megfogalmazhatatlan meleg bizsergéssel hat át bennünket.
Tombor kompozíciói annyira intuitívak és érzékenyek, hogy egyiknek sincs kényszerítõ ereje ránk. Csak átfolyunk egyik képbõl a másikba, és lágyan rajzolódik ki elõttünk az elérhetetlen gyerekkor tisztasága, a barátság felemelõ szépsége és összekovácsoló ereje annak minden érzelmi magaslatával és mélységével.
A sorozatban fontos szerepet tölt be a színhasználata - a mély narancsokat, okkereket és pirosakat Palvin Barbara világítóan kék szeme, szatén zöld melltartója és frottír overalljának fogkrémzöldje kompenzálja. A sorozat aktív és múltbéli élményeket feldolgozó jellegét a fekete-fehér és a színes képek váltakozása érzékelteti és helyezi el egy idõsíkon. A képek kiváltotta érzelmi hatásokra a vaku olykor teljesen nyers hatást keltõ használata erõsít rá. Ugyanettõl a sorozat játékossá is válik, és megengedõvé önmagával szemben.
Az is sajátossá teszi ezt az anyagot, hogy bizonyos képek láttán úgy tûnhet, a legegyszerûbb dolgokról készít képet Tombor (egy mûvirágról az ablakban, focikapukról a pályán, egy kapadozó macskáról az ablakban, egy kerítésen átmászó fiúról), mégis amikor állunk a képek elõtt, egyre összetettebbé és kifinomultabbá válik a jelentésük, és egyre több metaforikus és szimbolikus réteg fedi fel magát elõttünk.
Sárvári Zita
1/28
2/28
3/28
4/28
5/28
6/28
7/28
8/28
9/28
10/28
11/28
12/28
13/28
14/28
15/28
16/28
17/28
18/28
19/28
20/28
21/28
22/28
23/28
24/28
25/28
26/28
27/28
28/28