16/16
1/16
2/16
3/16
4/16
5/16
6/16
7/16
8/16
9/16
10/16
11/16
12/16
13/16
14/16
15/16
16/16
16/16
Tombor Zoltán új, 2022-es, Trouvaille című monumentális fotósorozatán egységes fehér háttér előtt, tejfehér ködben légies, elomló körvonalú nőalakok követik egymást. Életlenségük a Fényterápia (2021) portrégalériájának világát folytatja, de itt meztelen aktok hajlonganak, feszítik meg inaikat és izomtónusaikat. A százhúsz darab, különálló műtermi felvétel egy hatalmas tablóvá áll össze. Az egységes álló formátum, az azonos modell és az uniformizáló, mindent ellágyító fehérség miatt olyan szekvenciasorozatnak tűnik, mint Eadweard J. Muybridge híres mozdulattanulmányai. De Tombor nem egy természetes mozgássort analizál időzített kamerával, hanem műtermi körülmények között állítja be meztelen modelljét. A vékony, törékeny nőalak - az életlenre állított objektív előtt - elveszti részletrealizmusát, olyasféle impresszionisztikus hangulatpárában olvad fel, mint a 20. század eleji piktorialista fotográfia nemes eljárásokkal megörökített aktjai. De a Trouvaille fehérlő, éteri figurái nem klasszikusan szépelegnek, hanem egész különféle hangulatú és jellegű mozgásfázisokat végeznek. Az egyik kecses táncot lejt, a másik nyújtóztatja meggémberedett tagjait, az egyik kitartja a jógapozitúrát, a másik hétköznapi mozdulattal hajol földig, az egyik profi balerinaként pózol, a másik, mint egy totalitárius tömegsportesemény résztvevője, feszes tornamozdulatba vágja magát, az egyik elegáns hegedű alakú hátát mutatja, mint Man Ray híres szürrealista modellje, a másik karikalábával olyan esetlenül áll meg, mint a banánszoknyás Josephine Baker a varietében. A Trouvaille állandó modellje egyszerre kecses és darabos, klasszikus, mégis játékos.
A tombori fotográfia alapkarakterét a vékony fedőmembrán és a felületi feszültség kitapintása, dokumentálása (lásd Felületi feszültség című kiállítását) jelenti. Trouvaille sorozatában tovább ment: nem megtalálta a - néha felszakadó - burkokat, hanem maga teremtette meg azzal az életlen fókusszal, amit a fényképezőgép vont féligáttetsző függönyként a valóság elé. Hiába szeretnénk hozzá közel kerülni, nem engedi. Hiába erőltetjük szemizmainkat, a kép titok marad. Robert Capa, a háborús riportfotózás magyar ikonja azt tanította, hogy ha nem elég jók a képeid, nem mentél elég közel a témához. Tombor szándékosan lép egyet hátra, hogy meghagyja az odaliszkok csendes magányát és rejtélyes intimitását.
Rieder Gábor művészettörténész, kurátor
1/16
2/16
3/16
4/16
5/16
6/16
7/16
8/16
9/16
10/16
11/16
12/16
13/16
14/16
15/16
16/16