16/16
1/16
2/16
3/16
4/16
5/16
6/16
7/16
8/16
9/16
10/16
11/16
12/16
13/16
14/16
15/16
16/16
16/16
Tombor Zoltán új, 2022-es, Trouvaille címû monumentális fotósorozatán egységes fehér háttér elõtt, tejfehér ködben légies, elomló körvonalú nõalakok követik egymást. Életlenségük a Fényterápia (2021) portrégalériájának világát folytatja, de itt meztelen aktok hajlonganak, feszítik meg inaikat és izomtónusaikat. A százhúsz darab, különálló mûtermi felvétel egy hatalmas tablóvá áll össze. Az egységes álló formátum, az azonos modell és az uniformizáló, mindent ellágyító fehérség miatt olyan szekvenciasorozatnak tûnik, mint Eadweard J. Muybridge híres mozdulattanulmányai. De Tombor nem egy természetes mozgássort analizál idõzített kamerával, hanem mûtermi körülmények között állítja be meztelen modelljét. A vékony, törékeny nõalak - az életlenre állított objektív elõtt - elveszti részletrealizmusát, olyasféle impresszionisztikus hangulatpárában olvad fel, mint a 20. század eleji piktorialista fotográfia nemes eljárásokkal megörökített aktjai. De a Trouvaille fehérlõ, éteri figurái nem klasszikusan szépelegnek, hanem egész különféle hangulatú és jellegû mozgásfázisokat végeznek. Az egyik kecses táncot lejt, a másik nyújtóztatja meggémberedett tagjait, az egyik kitartja a jógapozitúrát, a másik hétköznapi mozdulattal hajol földig, az egyik profi balerinaként pózol, a másik, mint egy totalitárius tömegsportesemény résztvevõje, feszes tornamozdulatba vágja magát, az egyik elegáns hegedû alakú hátát mutatja, mint Man Ray híres szürrealista modellje, a másik karikalábával olyan esetlenül áll meg, mint a banánszoknyás Josephine Baker a varietében. A Trouvaille állandó modellje egyszerre kecses és darabos, klasszikus, mégis játékos.
A tombori fotográfia alapkarakterét a vékony fedõmembrán és a felületi feszültség kitapintása, dokumentálása (lásd Felületi feszültség címû kiállítását) jelenti. Trouvaille sorozatában tovább ment: nem megtalálta a - néha felszakadó - burkokat, hanem maga teremtette meg azzal az életlen fókusszal, amit a fényképezõgép vont féligáttetszõ függönyként a valóság elé. Hiába szeretnénk hozzá közel kerülni, nem engedi. Hiába erõltetjük szemizmainkat, a kép titok marad. Robert Capa, a háborús riportfotózás magyar ikonja azt tanította, hogy ha nem elég jók a képeid, nem mentél elég közel a témához. Tombor szándékosan lép egyet hátra, hogy meghagyja az odaliszkok csendes magányát és rejtélyes intimitását.
Rieder Gábor mûvészettörténész, kurátor
1/16
2/16
3/16
4/16
5/16
6/16
7/16
8/16
9/16
10/16
11/16
12/16
13/16
14/16
15/16
16/16